Ma van az autizmus világnapja. Egy olyan nap, amikor a világ egy pillanatra megáll, és ránk figyel. A kék fények kigyúlnak, a posztok sorra érkeznek, és mindenki próbál egy kicsit jobban megérteni minket – az autistákat. De mit is jelent autistának lenni? Mit jelent nekem? És miért is imádom annyira az OCR hibajavítást?

Az autizmus és a munka – Nem egyszerű a párosítás

Sokan azt gondolják, hogy az autisták mind zsenik vagy éppen képtelenek normális munkát végezni. A valóság? Ennél sokkal árnyaltabb. Az autizmus nem egyforma mindenkiben. Van, aki szuper jól boldogul a programozásban, van, aki fantasztikus művész, és van, aki képtelen bármilyen klasszikus munkát végezni, mert a világ túl kaotikus számára. Én? Én az OCR hibajavításban találtam meg a tökéletes terepet!

Miért zseniális munka ez egy autistának?

1. Monoton, de mégsem unalmas

Sokan elhullanának egy olyan munkától, ahol órákon át csak szavakat nézünk, karaktereket vadászunk és vesszőket igazítunk helyre. Nekem? Ez a mennyország! Az ismétlődő mintázatok megnyugtatnak, a hibák felkutatása pedig olyan, mintha egy nyomozó lennék egy betűgyilkosság helyszínén.

2. Minden a figyelemről szól

Az autisták többsége vagy hiperfókuszál valamire, vagy egyáltalán nem tud koncentrálni. Én az első csoportba tartozom. Ha egy OCR-hibajavítást végzek, megszűnik a világ körülöttem. Nincs zaj, nincs zavaró tényező (kivéve a sziámi macskámat, aki néha úgy dönt, hogy a laptopom billentyűzetére fekszik). A hibák nem menekülhetnek előlem!

3. Önállóan, saját tempóban dolgozhatok

Egy tipikus munkahelyi környezet tele van emberekkel, beszélgetésekkel, random feladatokkal és váratlan eseményekkel. Egy autistának ez gyakran maga a rémálom. Az OCR hibajavítás viszont egyedül végezhető. Nem szól rám senki, hogy gyorsabban haladjak, nem kell folyamatosan emberekkel kommunikálnom. A saját ritmusomban dolgozhatok, és ez óriási szabadságot ad.

4. Hasznos és értékteremtő munka

Az OCR hibajavítás nem csak egy öncélú szórakozás. Amit csinálok, az valódi értéket ad a világnak. Megmentek régi vagy újabb könyveket, helyrehozom a múlt betűit, és segítek abban, hogy ezek az értékek fennmaradjanak az utókornak. Ez nem egyszerű hobbi, ez egy küldetés!

Nem minden autistának való

Persze, nem minden autista alkalmas erre a munkára. Van, aki inkább vizuális művész, van, aki a számokkal bánik jobban, és van, aki egyszerűen más területen érzi magát otthon. Az autizmus nem egy sablon, nem egyetlen út. De ha van egy dolog, ami közös bennünk, az az, hogy ha megtaláljuk azt, ami igazán nekünk való, abban elképesztően jók tudunk lenni!